Nemzeti gyűjtemény

A nemzeti gyűjtemény kialakulása az 1952-es kötelespéldány-rendelethez köthető, amely alapján minden magyarországi sajtóterméket archiválunk a könyvtár gyűjteményében. A későbbiekben többször változó szabályozás bővítette a szolgáltatott anyagok mennyiségét, körét és a hasznosítás módját. Mára a sugárzott műsorokon, filmeken, online elektronikus dokumentumokon kívül szinte minden típusú kiadvány, termék és dokumentum megtalálható a gyűjteményünkben. A kötelespéldányok megjelenése nemcsak a gyűjtemény gyorsabb számbeli növekedését jelentette, hanem a könyvtár ezt a rendelet szellemével összhangban egy nemzeti gyűjtemény megalapozásának tekintette. Ehhez alakította gyűjteményépítési politikáját, és a mindenkori lehetőségekhez mérten nagy hangsúlyt fektetett a muzeális dokumentumok, különösen a magyar kiadású vagy vonatkozású, valamint a helytörténeti értékkel bíró kiadványok, kéziratok gyűjtésére. E tevékenység azzal a kimondott céllal folyt, hogy az 1952 utáni modern könyvtermés előzménye is minél nagyobb teljességgel rendelkezésre álljon.

Egy 1960-as állományelemzés szerint az 1952 előtti magyarországi kiadványok megközelítőleg 75%-a már a gyűjtemény részét képezte. A könyvtár az antikvár és magánkönyvtár-vásárlásoktól, az Országos Könyvelosztó Központtól való igényléseken és a visszamenőleges állományfeldolgozáson át, a könyvtárak közötti cserével vagy mikrofilm-, majd digitális másolatokkal történő beszerzésig ezt követően is minden eszközt megragadott a hungarikaállomány teljesebbé tételére. E következetes állományépítő munka eredményeként az 1976-os könyvtári törvény nemzeti könyvtári jelleggel ruházta fel az akkori KLTE könyvtárát. A nemzeti gyűjteménnyel kapcsolatos feladatok az évek során jelentősen módosultak. A kezdeti, elsősorban archiváló funkció egyre inkább eltolódott a szolgáltatás irányába. A nemzeti gyűjtemény egyre inkább mint egy összességében általános gyűjtőkörű egyetemi szakkönyvtárhálózat, valamint az Országos Dokumentumellátási Rendszer feladatait megalapozó és kiteljesítő lehetőség szerepel. A nemzeti gyűjtemény nagy részben a hét szakterületi könyvtár törzsgyűjteményének összességében található, de egyes forrásuk vagy jellegük szerint jól elkülöníthető, speciális értéket képviselő, sajátos védelmet és szolgáltatást igénylő csoportjai különgyűjteményekben kapnak helyet. 

A legkorábban elkülönülő egységek között szerepel a Periodikatár (1955), a Kézirattár, a Zeneműtár (1957) és a Plakáttár (1959), amelyet később a Régi könyvek tára (1976), különböző hagyatéki gyűjtemények, a Szabványok, szabadalmak és vállalati irodalom tára követett.
 

Frissítés dátuma: 2018.08.16.